Posztmodern

A posztmodern széles körű mozgalom, amely a 20. század közepén és végén alakult ki a filozófia, a művészet, az építészet és a kritika területén, jelezve az eltérést a modernizmustól. A kifejezést általánosan azon mai történelmi kor megjelölésére használják, amelyről azt állítják, hogy követi a modernitást és e korszak tendenciáit.

Jean-François Lyotard a posztmodern meghatározásaként a következőket mondja: „Végsőkig leegyszerűsítve, a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságban határozom meg.”^[1] Mit is értünk nagy narratívák – vagy más helyütt meta-elbeszélések – alatt? Lyotard a következőket nevezi meg: „az ész és a szabadság progresszív emancipációja, a munka (az elidegenedett érték forrása a kapitalizmusban) haladó vagy pusztító emancipációja, az egész emberiség gazdagodása a tőkés techno-tudomány révén, sőt, ha magát a kereszténységet is a modernhez számítjuk, akkor a teremtmények üdvözülése a lélek megtérésével a vértanúi szeretettől a krisztusi elbeszéléshez.”^[2] A posztmodern gondolkodás szerint a meta-narratívák a fennálló társadalmi rendszer intézményeinek a fenntartására szolgáltak. Tulajdonképpen a világ ideológiai hátterét adták. A posztmodernség nézőpontjából jegyzi meg Pásztor János, hogy Auschwitz ténye önmagáért beszél, puszta ténye cáfolata a modern haladáseszménynek. Ennek helyébe lép a posztmodern, aminek jellemzője a bizalmatlanság és a bizonytalanság .^[3] A meta-narratívák legitimációként szolgálták a társadalmat, megadva annak metafizikai megalapozását.

1. ↑ Jean-François Lyotard, A posztmodern állapot, in: A posztmodern állapot, Jürgen Habermas, Jean-François Lyotard, Richard Rorty tanulmányai, Századvég-Gond, Bp., 1993, 8. o.
2. ↑ Jean-François Lyotard, Széljegyzetek az elbeszélésekhez, Samuel Cassin-nek, in: A posztmodern állapot, Jürgen Habermas, Jean-François Lyotard, Richard Rorty tanulmányai, Századvég-Gond, Bp., 1993, 146. o.
3. ↑ Pásztor János, A posztmodern állapot, Református Szemle, 2000, július-október, 93. évf. 4.-5. 259. o.